Kis képes összefoglaló

Csak kettő??

Lám, lám, ez a félénk, hátracsapott fülű, riad kiskutya alig két hónap alatt vagány, magabiztos, életvidám ebgyerekké cseperedett.

A két hónap relatív időmérővé válik - végtelennek tűnik - ha rengeteg tapasztalat és élmény éri az embert. Olyan, mintha Loni mindig is része lett volna az életemnek. Történnek néha olyan dolgok, amik "előttére" és "utánára" osztják fel a ez emberi létezés, nálam ez is egy ilyen mérföldkő. Hosszú évekig voltam nem-kutyás, aztán hirtelen megkutyásodtam.

BFF

Az elmúlt húsz napban (az utolsó bejegyzés óta) Loni számára ismerkedés terén kinyílt a világ. Először is, szerzett egy öribarit. Kutyabarátság és kutyabarátság közt is éppúgy van különbség, mint nálunk, embereknél. Van, akit tisztelünk (Mex), van, akiben a pótmamát látjuk (Dina), van, akit inkább messzire kerülünk (egy túlságosan lehengerlő angol bulldog), és van, akivel alig várjuk a játékot.

Ő nem más, mint Kátya, a szintén négy hónapos lajka kislány. Hasonló életkor, méret és temperamentum - tökéletes játszópajtás. Úgy tűnik, a két kutya elnyűhetetlen egymásnak, alig bírják abbahagyni a kergetőzést. Ha ez egyik épp rövid időre elfárad, a másik játékba hívja és megy tovább a parti. Sajnos, csak ritkán tudjuk összehozni a "játszórandit" a gazdik elfoglaltsága miatt.

Ha a kerítésük mellett vezet az utunk, Kátya kifelé lóg a kerítésrácson, Loni ugyanott befelé próbálja préselni magát.

Tiszta gazdája!

Már ami a kávézólátogatási szokásokat illeti. Szerencsére itt Budakeszin sok kedves üzlettulajdonos van, aki beenged bennünket, így együtt járunk lottózóba, zöldségesbe (amit Loni legutóbb már valami privát salátabárnak tekintett, így kénytelen voltam idei sárgarépát venni neki), sőt még kávézókba is.

Utóbbi a legnagyobb kedvenc, a buszmegállónál lévő Harvest kávézónak, ha nyitva az ajtaja, nyargal be köszönni.

Egyre türelmesebb egyébként akkor is, ha a köszönésen túl még egy kávét is el akarok fogyasztani. Az első fotó a Stadt után készült a parkban, épp kávézópartneremet, Enit veszi le a lábáról. A második a Harvestben, ahol kényelmesen letelepedett, amíg keresztapának állítottam be a wifit.

Nagyon udvariasan tud már várakozni a kishölgy, ha megállok valakivel beszélgetni, lehuppan a fenekére és megvárja, míg befejezem. Ilyenkor mindig eszembe jut a saját gyerekkorom, én ugyan nem ültem le a járda szélére, amíg a mama társalgott az ismerőseivel, de nagyon illedelmesen és csendben tudtam várakozni. Úgy látszik, ez olyan mélyen van belém kódolva, hogy a kutya mindenféle tanítás nélkül átvette a szokást.

Ovis élmények

Elkezdtünk kutyaoviba járni. Ott nincs lehetőségem fotózni, mert egyik kezemben póráz, másikban egy marék aprított virsli van, így csak azt tudom megmutatni, hogy néz ki Loni totál kipurcanva. (Koszosmalaccal és Szemtelen Báránnyal összebújva.)

Minden egy véletlennel kezdődött. Épp jöttünk hazafele a parki sétából, mikor elgyalogoltunk egy westie-t sétáltató lány mellett. Én szokás szerint megkérdeztem, hogy odamehetünk-e, és mivel egy irányba haladtunk, beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy a lány a kutyasuliban oktató, majd szó szót követett és megbeszéltük, hogy legközelebb vele tartunk.

Az első hatalmas élmény az autóba beszállás volt, Karolina elmagyarázta, hogy csináljuk. Lassan, türelmesen. Ma már ott tartunk, hogy Loni magától ugrik be a kocsiba. Az oviban vegyes csoport volt, Avalon a maga négy és fél hónapjával a legfiatalabb volt. Rajta kívül még egy kilenc hónapos apróság és egy 11 hónapos border collie hozta a korosztályt, de a 8 éves Brúnó bármelyikükre rákontrázott kajlaságban.

Tanultunk engedelmességet, futottunk akadálypályán, de a nagy kedvenc a közös bandázás volt. Természetesen az én csöppöm a legvagányabb rosszcsontokkal futott együtt.

Az én benyomásaim vegyesek voltak. Egyrészt a megfelelő szocializációt hiányoltam, másrészt olykor volt egy kis fejetlenség az oktatásban és a legfontosabb, a behívást sem gyakoroltuk kellőképpen. Ami pozitív élmény volt az az, hogy Loni remekül fel tudott oldódni és igen ügyesen is teljesített.

Erdőjárók

Elkezdtünk kijárni az erdőbe is. Ott újabb csodás kalandok várnak a kutyára: izgalmas vad-illatok, biciklisek és legfőképpen: kutya ismerkedési lehetőségek! Majdnem szereztük egy újabb játszópajtást is, de sajnos azóta nem futottunk össze velük, mióta megbeszéltük, hogy legközelebb összeeresztjük Loni és a két-három éves terrierféleséget.

Nem mondom, hogy nem kihívás a nulláról a napi két órányi mozgásra átállni, de tulajdonképpen remekül megy. Nekem. Loninak nem voltak sose fenntartásai ezzel kapcsolatban. Sőt, néha keresem rajta a kikapcsológombot.

Látogatóban

Végül, de nem utolsósorban a rokonlátogatás is felkerült a palettánkra. Múlt hét végén éppúgy kutyástul vendégeskedtünk, mint ahogyan ma is fogunk. Kutyáséknál.
Nővéremék Roger kutyája annyira megörült a látogatóknak, hogy nem győzte kupacba hordani az összes játékát.

Volt kergetőzés, bújócskázás, de még a rágóboton is megosztoztak. Ebédnél pedig (többé-kevésbé) nyugodtan várakoztak az asztal mellett.

A következő projektünk a buszozás lesz, utána pedig meghódítjuk Budapestet!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Múlik az idő

Összegző gyakorlat

Hihetetlen, de hétfőn múlt egy hónapja, hogy hazahoztam a kisasszonyt. Azóta rengeteget gyarapodott, mind súlyban, mind hosszban, mind pedig intelligenciában. (Bár utóbbi, lehet, hogy egy veleszületett állandó, csak idő kell a kibontakoztatásához.)

Nem mondom, hogy bő 30 nap alatt felfedeztem a kutyatartás Szent Grálját, hiszen ez is - mint minden más az életben - személyes tapasztalat. Így csupán a saját meglátásaimat tudom megosztani azokkal, akik szintén gondolkodnak rajta, hogy belevágnak a Nagy Kutyás Kalandba. Összegezve ezt az egy hónapot, mondhatom: megéri!
A mérleg egyik serpenyőjében, a negatívumok oldalán néhány telefontartozék és mínusz alvási idő szerepel, míg a másikban sok-sok szeretet és kedvesség. És rengeteg minden, amit a kutyámtól tanultam. Lássuk csak!

Tájékozódás

Ha valaki hozzám hasonlóan először dönt a kutyatartás mellett, jobban jár, ha felkészül. Én akkor álltam neki a tanulásnak, mikor már hazahoztam Lonit - hiszen olyan hirtelen ragadtak el az események. Előzetes terveim szerint augusztusra leptem volna meg magam egy kutyával - de a szerelem első látásra érzése mindent felülírt.

Így hát, kutyával az oldalamon minden szabad időmet könyvek olvasásával, táplálási pro-kontra listákkal, internetes oldalak böngészésével töltöttem. Legtöbbet azok az írások adtak, amik a kutya pszichológiájával foglalkoznak, amik segítenek megérteni, hogy két különböző faj működését kell összehangolnunk.

A kutya emberül tanul ebben a folyamatban, nekünk pedig kutyául kell beszélnünk.

Azoknak, akik szeretnék elsajátítani ezt a szemléletet, a már korábban említett Neked ugatok! (Korom Gábortól) könyv mellett ajánlom Cesar Millan: Hogyan neveljünk tökéletes kutyát és Jan Fennel: Kutyapszichológia című műveit.

Nem állítom, hogy ennyi idő alatt profil alfává váltam, és gyanítom, hogy a kamaszkor hoz majd még néhány újabb kihívást, de minden esetre igyekszem következetesen és tudatosan nevelni az ebleányt.

Meglepő, hogy milyen ellenállásokkal találom szembe magamat ezen a téren. Cesar könyvében az operatőre egy labradort nevelgetett, követve a kutyapszichológiai elveket. Megnyugvás volt számomra, hogy ő is hasonló tapasztalatot fogalmazott meg:
„Nagyon sokat fejlődtünk, de bizony meg kellett tanulnom elviselni az epés megjegyzéseket. Volt egy nő, aki rám üvöltött, mondván egy fegyelmezésmániás idióta vagyok, és jobban tenném, ha inkább engedném a kutyámat játszani végre, egy párocska pedig azon volt kiadva, hogy mennyire gyűlölik azokat, akik a parkban trenírozzák a kutyájukat.”

Kutyabiztos otthon

Ahogy egy kisgyerek mellett, kiskutya mellett is hasonló óvintézkedések szükségesek. Elég egyetlen másodperc figyelmetlenség és megvan a baj. Amennyire lehet, legyünk körültekintőek és zárjuk el, pakoljuk el, torlaszoljuk el a veszélyes vagy épp értékes holmikat.

Én nagyon vigyázok minden cuccomra, nem cserélgetem hetente a telefonomat, az utolsó laptopom is a nyugdíjas kor utánig húzta mellettem. Ezért bizony időbe telt helyre tenni magamban, hogy valaki más, egy Avalon nevű rágóciklon - pikk-pakk képes amortizálni.

El kellett fogadnom, hogy még a legnagyobb figyelmesség mellett is mindig van egy aprócska rés a pajzson, amin képes keresztülrágni magát egy kíváncsi vagy épp frusztrált ebgyerek.

Nekem nem a körültekintés a valódi kihívás, hanem annak a ténynek az elfogadása, hogy én sem gondolhatok mindenre.

A legnagyobb fegyelmezettség mellett - főleg, ha mások is vannak a játékban - ott lapul a "lose control" opció.

A rágás nagyrészt a fogváltás velejárója is (cukin foghíjas a kis vámpírom), de jóval inkább a levezetetlen energia függvénye. Amióta kijárunk sétálni, csökkent a pusztítási kényszer. Pontosabban fadarabokra, rágócsontokra és játékokra korlátozódik.

Séta

Amint Avalon megkapta a veszettség elleni oltását, máris kimerészkedtünk az utcára. Először csak a ház elé, megnézte a forgalmat, megszaglászta a járdát - és ennyi elég is volt. Másnap növeltük a kihívást - egészen a buszmegállóig, ahol a böszme kék buszokkal barátkozott.
Mindig egy picivel több. Jártunk közösen a lottózóban és a zöldségesnél is, ők igazán kutyabarát helyek. Amíg első blikkre ijesztőnek tűnt az idegen hely, másodszorra Loni már mindenféle hívás nélkül követett. Majd a bátor tettért várta a jutalomfalatot.

Az emberekkel nincs gond, igaz, a kéretlen simogatást nem kedveli, de aki hagyja, hogy előbb a kutya megszaglássza, azzal ő is hasonlóképpen udvariasan bánik.

A gyerekhez is lépésenként közeledtünk. Szemben velünk van egy zárt játszótér, néhány napig ott ültünk, hogy szokja a gyerekzsivajt. Majd néhány kedves és szintén illedelmesen közeledő gyerkőcöt bevontam az ismerkedésbe, egy-egy jutalomfalattal díjazták Loni figyelmét.

Nagyon kevés szülő figyel oda arra, hogy a gyerekeik megfelelően közelítsenek az állatokhoz. És elég egy hirtelen mozdulat, ha a kutya odamorog vagy netán odakap és egy életre félelmet alakíthat ki a gyerekekben. Volt, aki visítva és toporzékolva jött felénk, más totyogós mögött pedig az anyukája oda sem figyelve nyomkodta a telefont.

Olyan jó lenne, ha a gyerekek már egészen kicsi koruktól kezdve elsajátítanák az állatok tiszteletét és szeretetét.

Miért nem lehet üres erkölcstan és egy csomó felesleges iskolai feladat helyett ez a tananyag része?

Jelzések

A szobatisztaság akkor oldódott meg, amikor rájöttem, mi Loniul a "pisilnem kell" jelzés. Ilyenkor nyalogatja a padlót, rágja a lábát. Viszont, amint kilépünk az ajtón, hogy végére járjunk a sürgető dolognak, számtalan zavaró tényezővel találjuk szembe magunkat.
"Fiatalabb korukban akár egy pillangó is képes átvenni az irányítást a tudatállapotuk fölött." - olvasható a Millan könyvben.

És tényleg számtalanszor előfordult, hogy ha nem is pillangókat, de szomszéd kutyákat, fűszálat harapdálva, szagnyomot követve megfeledkezett arról, miért is kellett annyira gyorsan kimennie. Manapság inkább ha jelez, kiviszem pórázon oda, ahol a "nagyobb ügyeket intézi", és ha végzett, elengedem. Láss csodát - attól a pillanattól kezdve nem volt több folyó ügy idebent és végre a szőnyegek is a helyükre kerülhettek.

Négy fontos pont

Végül szintén a Cesar könyvből idézve, a legfontosabbak:

• Légy következetes. Ha szabályt, határt, korlátot jelölsz ki, ne térj el tőle. A következetlen számonkérés kiszámíthatatlanná teszi a kutyát.

• Vidd végig a szándékod. Csak akkor adj ki egy parancsot, ha fel vagy készülve, hogy annak megtagadása esetén milyen következménnyel szembesíted a kutyát. Minden interakció záruljon pozitív felhanggal és a kívánt viselkedés előidézésével.

• Légy kitartó. Mindegy, mennyire lázadozik a kölyök, bizonyítsd be neki, hogy semmilyen viselkedéssel nem tud kizökkenteni nyugodt-határozott tekintélyedből.

• Légy türelmes. A kutyád nem marad örökké kamasz. A kemény munkád eredményei minden sikerélménnyel egyre nyilvánvalóbbak lesznek. Mire a kutyád eléri a két-három éves életkort, addigra már mindazon jó szokások birtokában lesz, amelyek ideális társaddá teszik egy életre.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Nevelés

Türelemjáték: 2018. március 23-28.

Nagyjából két hét kell, hogy egy kutya valóban otthonosan érezze magát az új környezetben. Én igyekeztem első pillanattól kezdve nevelgetni, de jól látszik, hogy mostantól komolyabban meg kell húzni a kereteket. Mert bizony elkezdte feszegetni azokat.
Az eszköztárat széles körű a cukiságtól, a bökdösésig, a nyüszítéstől egészen a morgásig terjed a skála - nekem meg "csak" annyi a feladatom, hogy egyik színészi alakításnak se dőljek be.

A kutyanevelés "asztrológusul" szólva a Mars és Szaturnusz csatája. Mars nem más, mint Loni, a színtiszta, legelemibb ösztönök. Az étel érdekli, meg a játék, egyre vadabb csatákba, rohangászásokba megy bele a nagyobb szomszéd kutyákkal az udvaron.

Szaturnusz pedig én vagyok, az, aki felállítja a szabályokat és igyekszik helyes mederbe terelni ezt az őserőt.

Izgalmas kihívás. Eleinte a saját Marsommal igyekeztem reagálni, de azzal nem sokra mentem. Avalont ezen a téren már 14 hetesen keményebb fából faragták, mint engem. Az én Mérleg Marsom konfliktuskerülő és komoly problémáim vannak az agresszióval. Ezzel szemben Loni egy Skorpió Marsot tudhat magáénak: szívósság, makacsság és rendíthetetlenség jellemzi.

Ha középkori jelmezbe öltöztetnénk ezt a két szerepszemélyiséget, akkor én egy térharisnyás, elegáns Casanova lennék, aki meggyőzőerővel és szavakkal bárkit lefegyverez. Ő pedig egy talpig feketébe öltözött, hatalmas csataménen vágtató, titokzatos lovag. Kétség sem fér hozzá, hogy egy párbaj-kihívásból melyikük kerülne ki győztesen.

Ezért taktikát változtattam. Előszedtem énem céltudatosabb, hajlíthatatlanabb oldalát, azt a bizonyos Szaturnuszt. Na, vele nem lehet vitatkozni. Szívósságom nem nyers erőből, hanem tapasztalatból fakad. Rendíthetetlenségem nem játszma, valóban türelmes vagyok, ha valamit el akarok érni. Makacsságom pedig nagyon is tudatos. Látom, hogy milyen kutyám van, és most még hiába édibédi szőrgombóc, maholnap már esélyem sem lesz fizikai erővel megfékezni őt.

A kutyanevelés és nevelődés mindkettőnknek türelemjáték. De szerencsére az utolsó oltással újabb - szó szerinti - kapuk nyíltak meg előttünk. Kezdődhet a sétáltatás!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Önkontroll

Szobatisztaság első lépései: 2018. március 17-22.

Túl vagyunk másfél hét együttléten és a menhelyen olyan riadtan viselkedő kiskutya egyre jobban kinyílik. Kemény és akaratos, de emellett nagyon értelmes és figyelmes is, így rengeteget tudunk tanulni.

És itt nem csupán az engedelmességről van szó, hanem az akarat első és legnagyobb megpróbáltatásáról: a szobatisztaságról. Ahogy a gyerekek életében, úgy a kutyákéban is, ez az önkontroll első mérföldköve. Hiszen az ösztönös és legtermészetesebb testi késztetéseket kell uralnunk. Figyelnünk kell a fizikai jelekre, sőt vissza kell azokat tartanunk, mert a gazdi azt várja el tőlünk, hogy "a pisit vigyük ki a lakásból a kertbe".

Ez csak többé-kevésbé sikerül még, legtöbbször azon a banánhéjon csúszik el a történet, hogy Loni jelez ugyan, öltözünk-megyünk, de odakint pikk-pakk elfelejti, miért is kerültünk kívül az ajtón. Mulcsot lopni sokkal szórakoztatóbb, mint elvégezni a dolgát.
A pisilhetnék ráadásul nem csupán a vízfogyasztás függvénye. Játék utáni izgatott állapotban még nem megy olyan jól a jelzés-dolog, de egyéb felzaklató helyzetek, mint például a vacsorám illata is okozhat átmeneti memóriazavart.

A kínaiak a hólyagmeridiánhoz kötik a cselekvőerőt és a kontrollt, továbbá az alkalmazkodás képességét. A vese tárolja az energiatartalékokat, a hólyag pedig segít ezeket tettekre váltani. A kutyáknál ez a fajta érvényesülési képesség a helymegjelölésben is megmutatkozik, gyakran egymás szagmintáját igyekeznek "felülírni", kimutatva ezzel dominanciájukat.

A saját hólyagunk kontrollálása együtt jár az ellenőrzéssel, de nem csak a testünk vagy az életkörülményeink felett is uralkodunk, hanem mások vezetésének és ellenőrzésének a képességét is ide tartozik a keleti tanuk szerint.

Vagyis a kiskutyát megtanítani erre a nagyon is emberi tulajdonságra (hiszen a többi állat ott és akkor ürít, amikor eszébe jut), az első lépése annak, hogy őt irányítani tudjuk.

A legmélyebb ösztönökkel való munka itt kezdődik, mert a legtöbb tudattalan szabályzó mechanizmus, mint például a túlélési-, illetve a szaporodási ösztön is a hólyagmeridiánhoz van hozzárendelve.

Embereknél egyébként a hólyagmeridián túlműködése lobbanékonysággal, az önkontroll elvesztésével jár, ilyenkor felülkerekednek rajtunk az ösztönök. Ha pedig gyengén működik ez a szervünk, akkor belekerülhetünk áldozatszerepekbe, netán végletesen kényszeres ellenőrzési mániába.

A bölcs kínaiak azt javasolják, hogy fokozatosan végezzünk akaraterő-növelő gyakorlatokat és figyeljünk oda arra, hogy a fizikai testedzés mellett az ellenpólus - a pihenés - is teljes értékű legyen.

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Kutyák, a keleti nagymesterek

Csiszolódunk: 2018. március 16.

Lonival ismerkedünk egymással, ő a környezettel, sőt, szép lassan a szomszéd kutyákkal is. Csipivel már megvan a bizalom, bár a kedves öreglány nem épp játszópajtás. De fajtársakkal való kezdeti ismerkedéshez a legkiválóbb, legtürelmesebb alany. Ha nem tetszik, rászól a tolakodó csöppségre, és meglepő módon hamar békén is hagyják az ugrabugra ebgyerekek.

Emellett elsősorban tanulunk. Én Tükörmódszert olvasok, Csodálatos kutyadokit nézek, ám elsősorban Avalon jelzéseit figyelem. Lassan meg tudom különböztetni a figyelemkövetelő hisztit, a "nagyon kell pisilnem" jelzéstől. Ő pedig már alapozza az "Ül!", a "Marad!" és a "Gyere ide!" parancsokat. Olykor-olykor egy meztelen csiga vagy szagnyom csábítóbb, mint a behívás, de a virsli nagyon meggyőző érv.

Legédesebb játszmája az esti lefekvés rituáléja. Pont mint egy kisgyerek. Békésen szunyókál mellettem a nappaliban, de mikor azt mondom: Lefekvés! - és be kellene vonulni a hálószobába, hirtelen mindenféle roppant fontos dolog jut eszébe. Játszani kell. Pisilni kell. Inni kell. Mindegymitkell, csak húzzuk még az időt! Majd duzzogva, morgolódva bemászik a hálópárnájára és hangosan sóhajtozik. Vita nincs, aludni kell. Öt perc múlva már szuszogva húzza a lóbőrt a kutyabébi.

Délután színházi programom volt, ami még Avalon megérkezése előtt fixálódott. Mivel az otthon maradást sem árt időben elkezdeni, kicsit ugyan lerövidítve a programot, de magára hagytam az ebecskét. Szomszédasszonyom ígérte, ránéz.

Útnak indultam. Néhány perc után azt vettem észre, hogy a következő programok futnak a fejemben: "Jaj, mi lesz! Tuti szétrág mindent! Mire hazaérek, a konyhabútorból csak fogpiszkáló marad! Megtanulja kinyitni a szekrényt és benyakalja az Unicum Szilvámat!" Mielőtt teljesen bepörögtem volna az apokaliptikus képzelgésekbe, megálljt parancsoltam magamnak.

Azt vettem ugyanis észre, hogy

nem számítanak az egyre távolodó kilométerek, energetikailag mindenképpen össze vagyunk kapcsolva egymással.

Ha aggódom, azt bizony az otthon hagyott lelkes kutyagyerek manifesztálni fogja az aggodalmamat.

Nagyjából a Szilágyi Erzsébet fasornál találtam vissza önmagamhoz. Addigra már nem csak fejben hajtogattam a "minden rendben van" mantrát, hanem hittem is benne. És természetesen minden rendben is volt. Fél órát játszott Katival, kiment a kertbe elvégezni a dolgát, de a többi időt egyedül töltötte a konyhában. És nem rágcsálta fogpiszkálóvá a szekrényt, sőt még az Unicumom is meghagyta nekem.

Ez az élmény, plusz a fentebb említett kutyás segédanyagok megerősítették bennem: a kutyák keleti nagymesterek.

Megtanítanak minket elcsendesíteni az elmét.

Az összes keleti tanítás - jóga, harcművészetek, meditáció - erről szól. Ha önmagamban békességet, egyensúlyt tudok teremteni, azzal hatok a világra. Nem a szavak vagy a gondolatok számítanak, hanem a valódi szándék.

Legtöbbször igyekszünk elhitetni magunkkal, hogy valamit így vagy úgy gondolunk és nem figyelünk a mögöttes energiákra. Félelmekkel, bizonytalansággal telve, görcsösen vagy megfeszülő akarattal igyekszünk teremteni és nem értjük, miért nem alakulnak úgy a dolgok, ahogy elképzeltük. Pedig mi totál pozitívak vagyunk.

Erre itt ez a földből alig kilátszó, mókás szemüveges rajzot viselő kiskutya, kiforratlan személyiséggel, tömény gyerekességgel - és azonnal leveszi a legapróbb rezdülésemet is.

Egyelőre neki még jobban megy a reakció. Az akciót - vagyis a helyes belső szándékot és nyugodt lelkiállapot megteremtését - nekem kell gyakorolnom. Nem is keveset...

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Türelmetlen vagy? Szerezz be egy kiskutyát!

Konfrontációk: 2018. március 14-15.

Tizenkét önismereti-spirituális év után mondhatom, hogy sok mindenen keresztülmentem. Mélységek, magasságok, erő-visszahívások, áldozatok, elengedések és megszerzések egyaránt felbukkantak az utam során.

Az, hogy kutya került az életembe teljesen tudatos döntés volt. Úgy éreztem, hogy még javítanom kell az ösztöneimen, meg kell barátkoznom az agresszióval és jobban ki kell állnom magam mellett. Azt tapasztalom, hogy a helyes önérvényesítés és még inkább a helyes konfrontáció sok embernek hatalmas kihívás.

Ott hangoskodunk, ahol nem kellene - a főnökünk helyett a többi autóssal kiabálunk, a barátunk/barátnőnk helyett a szüleinken vezetjük le a feszültséget, anyánk érzelmi zsarolásának a párunk issza meg a levét, a munkahelyi stressz miatt a gyereken csattan az ostor.
Ezzel szemben ott hallgatunk, ahol nem kellene - nem fogalmazzuk meg egyértelműen másoknak, hogy mit is szeretnénk, mire van szükségünk.

A helyes önérvényesítés és konfrontáció alatt azt értem, hogy az adott helyzetben és nem késleltetve állok ki magamért, nem gyűjtögetem a feszültséget, hanem megkeresem az okát és kezelem a helyzetet.

Tisztában vagyok a saját értékeimmel és érvényt is szerzek magamnak a világban.

És mindezt úgy teszem, hogy közben másokra is figyelek.

Hogy tanulható mindez egy kutyától?

Úgy, hogy a falkaszellemben a dominancia nem elnyomás, hanem együttműködés. A tekintélyt és a tiszteletet nem címek és pozíciók alapján osztogatják, hanem ki kell érdemelni.

Kivettem magamtól két nap kutya GYES-t és úgy döntöttem, elméleti síkon is képzem magam a témában. Marci ajánlott két remek könyvet, az egyik Korom Gábortól a Neked ugatok!, a másik Karen Pryor: Ne lődd le a kutyát! című műve.
Már a címek is meggyőztek - meglehetősen izgalmasnak ígérkeztek - és a tartalom sem hazudtolta meg magát. Érthető, világos és szórakoztató minkét olvasmány!

Avalon közben folyamatosan biztosítja nekem a gyakorlati feladatokat. Az asztrológiával, a tarot-val megtanultam egy igazán bonyolult, univerzális, emelkedett és fennkölt szimbólumnyelvet, most pedig - vissza az alapokhoz - a "tök egyszerű" ösztönnyelvvel ismerkedem. Korábban el sem tudtam képzelni, mekkora örömet okoz, ha egy ilyen aprócska állat jelzéseit időben felismerem, és ki tudunk menni a kertbe pisilni. Ha rosszul "olvasok", ha figyelmetlen vagyok, akkor bizony jön a felmosóvödör, a szivacs és a szőnyegtisztító spray.

Ami ennél is érdekesebb megfigyelés volt számomra, az az, hogy a kutya szinte azonnal rákapcsolódott az "energiarendszeremre". A viselkedésén és a reakcióin keresztül a saját félelemeimmel és fenntartásaimmal szembesültem. Gyerekkoromban Maci kutyával nem jártam sétálni, így nem tanultam meg, hogyan működik egy kutya kutyás közegben. Sőt, a kerítésnél acsarkodó ebektől még tartottam is rendesen! Az összeverekedő kutyák látványa pedig egy horrorfilmmel ért fel.

Ez csak az után jutott eszembe, mikor megpróbáltuk Lonit a szomszéd kutyáknak bemutatni. Harciassága az én fenntartásaimat tükrözte. Ma, mielőtt újra próbálkoztunk Avalon debütálásával, átbeszéltük, mi is fog történni. Felkészültem fejben a helyzetre és simán is ment minden. Na jó, az ötven kilós, udvarolgató cane corso macsó játékra hívása még megrémisztette a farkaskislányt, de tisztes távolból már nagyon bátran, farokfelvágva sétált mögötte. Én pedig cseppet sem feszengtem.

Végezetül térjünk rá a bejegyzés címére.
Szintén általános társadalmi probléma a türelmetlenség. Emberek türelmetlenek magukkal, másokkal, de még a spirituális fejlődésükkel szemben is. Sőt, gyakran energiabefektetés nélkül akarnak azonnali eredményeket, rapid fogyást, tudást, tökéletesen működő párkapcsolatot.

Egyik legnehezebb erőpróbám az elmúlt tizenkét évben a türelem elsajátítása volt. De megtanultam önmagamat is lépésről lépésre felépíteni. Itt sincs másképp.

Amit ismételgetünk, az rögzül. Ha jó dolgokat ismételgetünk, akkor az, ha következetlenek vagyunk, akkor pedig semmi. Vagy legalábbis nem az, amit szeretnénk.

A szokásokon változtatni csak folyamatos ismételgetéssel, következetességgel és türelemmel lehet. Türelmetlen vagy? Egy kiskutya garantáltan megtanít a türelemre!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.

Az álcázás nagymestere

Hogy lett Szendéből Morgó? 2018. március 12-13.

Pontosan 24 órája váltunk gazdi-kutya duóvá, és máris vége-hossza nincs a "Ma mit tanultam a kutyámtól?" listámnak.
Számítottam rá, hogy feje tetejére áll minden, mégis annyi az új élmény, hogy Avalonnal nem győzünk betelni vele. És egymással.

Hazafele Csaba kisbuszának a kesztyűtartójába és a pulcsim könyökére jutott egy adag hányás, de egyébként zökkenőmentesen megérkeztünk a menhelyről. Miután behoztam az új otthonába Loni rettentően megszeppenve gubbasztott a konyhakövön. Mint egy boncolásra váró béka. Kivittem a kertbe, ott már picit magabiztosabban mozgott, de a benti furcsaságok, mint szőnyeg, ismét lapításra késztették. A helyét hamar megtanulta, az első fotón onnan pislog bánatosan.

A második kép az érkezéshez képest 24 órával később készült. Fej, fül, farok fent, a békuci pedig nem királylánnyá, hanem huncut kisördöggé változott.

De lássuk tételesen, egyetlen nap alatt mit is tanultam a kutyámtól?

A kötődés kialakulásához pár óra kell

Míg alig vette birtokba az gazdiját a csiccsedli, máris úgy követett, mint a kiskacsák a tojásból kibújva az első élőlényt. A bébikutya-látogatókkal eleinte félénken viselkedett, de hamar kaptak azzal a kis csonkocskával egy farkcsóválást. A biztos pont azonban első perctől kezdve én voltam. (Úgy látszik, a kutyahányás örök köteléket hoz létre, bár akkor Csaba dobozosához is gyengéd szálak fűzik Avalont.)

Az ágyat minden kutya felismeri

Még azok is, akik menhelyen, tanyán, netán egy vidéki parkolóban látták meg a napvilágot, az esti lefekvés alatt azt értik: a gazdi mellett nekünk van megágyazva! Kisebb győzködésbe, mesemondásba és simogatásba került, hogy a mellettem elhelyezett kutya fekhelyet vegye igénybe a sziesztázáshoz. Éjfélig ájultan aludt Avalon, majd megébredt és kalandozni kezdett. Próbált megrágni az ágykeretemet, lehúzta a felakasztott fürdőköntösömet, ismét megpróbált több oldalról feljutni a takarómra, végül egy kis tévézés, újabb mese és simogatás elcsendesítette.

Nem mindenki sír a mamája után

Történetünk kis hőse nem hogy nem nyüszögött vagy sírt, hanem hajnalban már komoly hangon ugatta a kertben hátrarohanó kutyákat. Meg a nappaliban álló - lássuk be, félhomályban valóban rémisztő - ruhaszárítót.

Két perc rengeteg rosszaságra elég

Pontosan ennyi kellett reggel, amíg kiszaladtam, hogy azokkal az apró, ám borotvaéles fogacskákkal megszüntesse a telefonom töltekezését. Pedig már minden lehető veszélyforrás-kábelt feltettem, eldugtam, letakartam, ezt valahogy mégis foghegyre kaparintotta.

A törpék hét árnyalata

Szendéből nagyon hamar kibújt Morgó. Délelőtt megpróbáltuk bemutatni Avalon a szomszéd nagy kutyáknak, de a kis zsebpiszok, aki a menhelyen még kisfarkas-ábrázatú ártatlan báránykának álcázta magát, bebizonyította, hogy a látszat nem csal. Ő bizony harciasan védelmezi magát, engem, a bejárati ajtóm küszöbét vagy lehet, hogy titkos katonai kódokat. Holnap újrapróbálkozunk Önkény őrmesterrel.
És ami a legfontosabb:

A kiskutya minden tévéműsort, digitális kütyüt überel!

Jó mellette csendesen ücsörögni és figyelni, ahogy alszik, ahelyett, hogy valamelyik sorozatot nézném. Többet vagyok napi szinten a kertben (a számítógép helyett) - a szobatisztasági projekt kapcsán-, mint egy átlagos hónapban. És még el sem kezdődtek az igazi kalandok, a séták, a közös rollerezések.. Na jó, az utóbbira nem sok esélyt látok.

Tabletfüggő gyerekeknek receptre írnám fel a kutyázást - természetesen annak minden tennivalójával együtt!

Tetszett a bejegyzés? Köszönöm, hogy megosztod másokkal is!
Ha érdekelnek a kutyás kalandjaim, kövess a Padparadsa Dog facebook oldalán.